Egy mai weboldal rengeteg olyan szoftverből áll össze, amelyet nem a csapatod írt. Ilyen a Drupal core, a több tucat közösségi modul, a PHP-könyvtárak, amelyekre ezek épülnek, a frontend mögötti JavaScript-csomagok, a webszerver, az adatbázis és a konténerben futó operációs rendszer. Mindegyiket valaki más tartja karban, a saját ütemében, és időnként mindegyikhez megjelenik egy biztonsági hibát orvosló javítás. Tudni, mi van az oldaladban, és órákon belül értesülni arról, ha bármelyik részével foglalkozni kell: ez a weboldal-üzemeltetés egyik legkevésbé látható, mégis legfontosabb feladata. Ez a cikk arról szól, mi hogyan végezzük.
Az első lépés a teljes lista
Amiről nincs listád, azt figyelni sem tudod. Minden nálunk futó oldalnál a kóddal együtt commitolt, úgynevezett lock fájlok rögzítik minden összetevő pontos verzióját: az egyik a Drupal-modulokét és a PHP-könyvtárakét, a másik a frontendcsomagokét. Az oldalt futtató konténerképek olyan jegyzékből épülnek, amely rögzíti a PHP, a webszerver, az adatbáziskliens és minden rendszercsomag verzióját. Szerverre kézzel soha semmit nem telepítünk, mert a kézzel telepített csomagról a lista nem tud.
Ugyanettől a fegyelemtől lesz reprodukálható a build is: ugyanabból a commitból ugyanaz az oldal épül fel ma is, egy év múlva is. Ez az élesítéseknél is számít, és akkor is, amikor valaki megkérdezi: „Pontosan mi futott nálunk azon a napon?”
A listát folyamatosan összevetjük az ismert hibákkal
Nyilvános adatbázisok gyűjtik a széles körben használt csomagok minden ismert sérülékenységét, az érintett verziókkal és azzal a verzióval együtt, amelyik javítja. A Drupal biztonsági csapata saját közleményeket ad ki a core-ról és a közösségi modulokról. A listáinkat automatikusan, minden nap összevetjük ezekkel a forrásokkal, három szinten.
- Az alkalmazás függőségei. A PHP- és a JavaScript-függőségek lock fájljait a sérülékenységi adatbázisokkal és a Drupal biztonsági közleményeinek hírcsatornájával vetjük össze. Ha a rendszer egyezést talál, ebből találat lesz, amely tartalmazza a csomagot, a telepített és a javított verziót, valamint a súlyosságot.
- Konténerképek. Minden általunk épített képet átvizsgálunk, hogy van-e ismert sérülékenység az operációs rendszer csomagjaiban és a képbe csomagolt binárisokban. Ezt használatba vétel előtt tesszük meg, és utána ütemezetten újra, mert régi csomagokban is folyton derülnek ki új sérülékenységek.
- A saját kódunk. Az egyedi moduljaink és komponenseink minden változtatásán statikus elemzés fut, amely azokat a hibafajtákat keresi, amelyekről a sérülékenységi adatbázisok nem tudhatnak, hiszen a kód a miénk.
Bármelyik szinten születik találat, jegy lesz belőle súlyossági besorolással és határidővel, és ez a jegy az ügyfélportálon is látszik. A kiemelten kritikus találatokkal még aznap foglalkozunk.
A vizsgálatnak megbízhatónak kell lennie
Az a vizsgálóeszköz, amely csendben hibázik, rosszabb, mint ha nem volna, mert információ nélkül kelt biztonságérzetet. Az olvashatatlan vagy sikertelen vizsgálatot ezért önálló találatként kezeljük: ha a függőségellenőrzés nem futott le, vagy nem tudta beolvasni a lock fájlt, azt hibaként jelezzük, amíg ki nem javítjuk. Azt is újabb vizsgálattal ellenőrizzük, hogy egy találat valóban lezárható-e, nem elég, ha valaki késznek jelöli. Egy sérülékenység akkor számít megoldottnak, ha két egymást követő vizsgálat is tisztának mutatja.
Javítás a megfelelő rétegben
A legtöbb találatot az érintett csomag frissítése oldja meg, ami az alkalmazás függőségeinél ugyanaz a rutin, mint bármelyik biztonsági kiadásnál: frissítés, tesztelés a staging környezetben, élesítés. Konténerképeknél a javítás abból áll, hogy a képet újraépítjük a javított csomaggal, és eljuttatjuk a platform minden oldalára, egyetlen összehangolt frissítéssel, nem oldalanként. Időnként előfordul, hogy egy sérülékenységre még nincs javítás, vagy a javítás csak egy nem kompatibilis verzióban érhető el. Ezekben az esetekben dokumentált döntés születik: a kockázatot egy másik rétegben csökkentjük, például tűzfalszabállyal, és rögzítjük az indoklást meg azt a dátumot, amikor újra elővesszük. A jelentésből semmit sem szűrünk ki írásos indok nélkül.
A lista maradjon rövid
A legkönnyebben azt a sérülékenységet lehet kezelni, amelyik egy olyan csomagban van, amely nálad nincs is meg. A függőségek rendben tartásához az is hozzátartozik, hogy rendszeresen kigyomláljuk a telepített, de már nem használt modulokat, az egy azóta megszüntetett funkció miatt behúzott könyvtárakat, és azokat a frontendcsomagokat, amelyek olyasmit kettőznek meg, ami már megvan. Minden modult értékelünk, mielőtt bekerül, a listát pedig minden főverzió-váltáskor átnézzük. Kisebb felület kevesebb munkát jelent, minden egyes héten, és ez soha nem változik.
Miért a platform feladata ez
A fenti lépések egyike sem nehéz. Attól hatásosak, hogy minden oldalon, minden nap lefutnak, és nem múlnak azon, hogy valakinek eszébe jutnak-e. A menedzselt platformunkon a vizsgálat, a képek újraépítése és a jegyek létrehozása az infrastruktúra része, így amelyik oldal hétfőn kerül hozzánk, azt kedden már ugyanúgy figyeljük. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a platform olyan védelmi réteget adjon, amelyet egy kézzel karbantartott, különálló oldalon ritkán sikerül tartósan fenntartani.
Mindez olyasmit is ad, amire az ügyfeleknek egyre gyakrabban van szükségük: választ. Ha egy ügyfeled megkérdezi, érintett-e téged az a sérülékenység, amelyről a hírekben is szó volt, a válaszhoz elég utánanézni, nem kell nyomozni. Kiderül belőle, mely verziókat futtatjuk, érintettek voltak-e, és mikor került fel a javítás. Azt szeretnénk, hogy minden ügyfelünk ilyen bizonyossággal tudjon felelni, és ez abból az unalmas munkából fakad, hogy vezetjük a listát, és minden nap ellenőrizzük.
Ha szeretnéd tudni, mi van valójában az oldaladban, és kell-e bármelyik részével foglalkozni, egy átvilágítás részeként lefuttatjuk a vizsgálatot. A lista általában hosszabb, mint amire az emberek számítanak, a találatok száma pedig rendszerint kisebb.
