Ha megkérdezel valakit, aki elég régóta üzemeltet weboldalakat, milyen leállásokra emlékszik, ritkán fog kifinomult támadásokról vagy meghibásodott hardverről mesélni. Inkább arról a domainről, amely azért járt le, mert a megújítási értesítő egy már távozott kollégának ment, a rossz helyen elvégzett DNS-módosításról, vagy a tanúsítványról, amelyről senki sem tudta, hogy kézzel kell megújítani. Ezek az apróságok: olcsók, jelentéktelennek látszanak, mégis aránytalanul könnyen elérhetetlenné tesznek egy egyébként teljesen egészséges oldalt. Ez a cikk a három legfontosabbról szól: arról, miért romlanak el, és milyen rendet alakítunk ki minden ügyfelünknél, hogy mindegyiknek legyen gazdája, és ne legyen belőlük baj.
A domainnév
A weboldaladból a domain az egyetlen, amit valóban csak bérelsz. Egy regisztrátornál jegyzik be, egy és tíz év közötti időtartamra, és ha ez az idő megújítás nélkül telik le, a nevet előbb-utóbb bárki megszerezheti. A legtöbb regisztrátor küld emlékeztetőt, a gond az, hogy hová. A fiókot évekkel ezelőtt hozta létre az alapító, egy volt kolléga vagy az előző ügynökség, a megadott e-mail-címet senki sem olvassa, a bankkártya pedig lejárt. Az oldallal nincs semmi baj, egészen addig a napig, amikor egyszer csak baj lesz, és akkor már időnyomás alatt kell a regisztrátor ügyfélszolgálatának bizonyítani, hogy a domain a tiéd.
Mi ehelyett valami egészen egyszerűt állítunk be. A domain olyan fiókban van bejegyezve, amely a cégé, nem egy ügynökségé vagy egy magánszemélyé. A kapcsolattartó e-mail-cím nem egy emberhez, hanem egy szerepkörhöz tartozik, és többen is megkapják a rá érkező leveleket. Az automatikus megújítás be van kapcsolva, a fizetési módot pedig figyeljük. A regisztrátori zár (registrar lock) is aktív, így a domaint nem lehet máshová átvinni anélkül, hogy valaki kifejezetten feloldaná. A lejárat dátuma ráadásul szerepel a felügyeletünkben, ezért a megújításhoz közeledő domainről hetekkel korábban riasztást kap egy ember, bármit tesz is a regisztrátor.
DNS: a címjegyzék
A DNS az a rendszer, amely a domainnevedet lefordítja az oldaladat kiszolgáló szerver címére, de ugyanígy a levelezőszolgáltatód címeire, a külső szolgáltatások ellenőrző rekordjaira és az általad használt aldomainekre is. Kicsi, de nélkülözhetetlen, és sokszor szét van szórva: a domain az egyik regisztrátornál van, a DNS-t egy másik szolgáltató kezeli, néhány rekordot az vett fel, aki a levelezést beállította, a dokumentálás pedig senkinek sem a feladata.
Két dolog szokott elromlani. Az egyik az, amikor valaki úgy módosít, hogy nem látja a teljes képet: például új tárhelyre irányítja az oldalt, és megfeledkezik arról a rekordról, amelytől a levelezés működik, vagy töröl egy ellenőrző rekordot, amelyre egy szolgáltatás támaszkodik. A másik, amikor a DNS-szolgáltatónál üzemzavar van, és vele együtt minden rekord elérhetetlenné válik. Mindkettőre felkészülünk. Minden általunk kezelt DNS-zóna dokumentálva van, minden rekord mellett ott áll, mire való, a módosítások pedig ugyanazon az ellenőrzésen mennek át, mint egy kódváltoztatás. A DNS-t megbízhatóság alapján kiválasztott szolgáltató kezeli, és sok helyszínről szolgálja ki, így ha az egyik helyen üzemzavar van, a domain attól még elérhető marad. A rekordok élettartamát (TTL) is tudatosan állítjuk be: elég rövidre ahhoz, hogy gyorsan lehessen költözni, és elég hosszúra ahhoz, hogy egy rövid szolgáltatói hiba ne okozzon gondot.
Tanúsítványok: a lakat
Minden oldalnak TLS-tanúsítványra van szüksége ahhoz, hogy HTTPS-en keresztül legyen elérhető, és minden tanúsítvány lejár. A mai tanúsítványok szándékosan rövid életűek, kilencven napig vagy annál is rövidebb ideig érvényesek, ami jót tesz a biztonságnak, aki viszont kézzel újítja meg őket, annak egyet sem szabad elfelejtenie. A lejárt tanúsítvány miatt minden látogató teljes képernyős figyelmeztetést kap arról, hogy az oldal nem biztonságos. Egy egészséges oldal ennél jobban semmivel sem árthat a saját jó hírének, és ez legtöbbször hétvégén történik.
A platformunkon a tanúsítványok kiállítása és megújítása automatikusan történik az edge-en, hetekkel a lejárat előtt, a megújítást pedig figyeljük, így ha nem sikerül, arról riasztásból értesülünk, nem a látogatóktól. A TLS-beállítások többi része, vagyis az átirányítás a sima HTTP-ről és az a fejléc, amely közli a böngészőkkel, hogy ragaszkodjanak a HTTPS-hez, minden oldalon ugyanabból a sablonból készül. Senki sem újít meg semmit kézzel, és senkinek sem kell észben tartania.
A közös pont: legyen gazdájuk
Ez a három dolog ugyanazért szokott elromlani: nincs igazi gazdájuk. Egyszer beállította őket valaki, aki éppen ott volt, és amikor elment, vele ment a tudás is. A megoldás inkább szervezési, mint technikai kérdés, és egy új ügyfélnél az elsők között foglalkozunk vele.
- Leltár. A cég minden domainje: hol van bejegyezve, mikor jár le, hol kezelik a DNS-ét, mire valók az egyes rekordok, és melyik tanúsítvány mit fed le. Egyetlen dokumentum, naprakészen tartva.
- Fiókok, amelyek fölött a cég rendelkezik. A regisztrátori és a DNS-fiókok a cég nevén vannak, szerepkörhöz tartozó kapcsolattartó e-mail-címmel és kétfaktoros hitelesítéssel. Hozzáférést név szerint ismert emberek kapnak, akiktől vissza lehet vonni, amikor távoznak.
- Automatizálás, ahol csak lehet. Automatikus megújítás a domaineknél, automatikus kiállítás a tanúsítványoknál, és az infrastruktúra által kezelt DNS ott, ahol a platform maga is karban tudja tartani a rekordokat.
- Felügyelet minden másra. A domainek lejárata, a DNS-feloldás több helyszínről és a tanúsítványok érvényessége: mindezt folyamatosan figyeljük, a riasztások pedig emberekhez jutnak el.
Az átvétel csendes része
Amikor átveszünk egy oldalt, a domainek és a DNS rendbetétele gyakran az első hét munkája, és sokszor tartogat meglepetést: egy domaint, amely egy már távozott ember nevén van, egy kritikus rekordot, amelyet senki sem tud megmagyarázni, egy tanúsítványt, amelyet addig kézzel újítottak meg. Egyik sem drámai. Mindegyiket érdemes rendbe tenni, mielőtt bajt okoz. Amikor pedig egy ügyfél távozik tőlünk, ugyanez a leltár része az átadási csomagnak, mert ezeknél a dolgoknál mindig egyértelműnek kell lennie, hogy kié.
Ha nem tudod teljes biztonsággal megmondani, hol van bejegyezve a domained, mikor jár le, és kinél van a belépés, akkor már maga ez a bizonytalanság is megállapítás, amellyel foglalkozni kell. Segítünk összeállítani a leltárt, és ha egyszer megvan, a leállásoknak ez az egész fajtája megszűnik.
