Ha megkérdezed, mitől biztonságos egy weboldal, gyakran egyetlen választ kapsz: attól, hogy rendszeresen frissítik. Ez igaz, és ez a legfontosabb szokás, de csak egy réteg a több közül. Egy oldal attól marad éveken át biztonságban, hogy több, egymástól független védelem mind teszi a dolgát, és ha az egyik hibázik, márpedig időnként mindegyik hibázik, mögötte már ott van a következő. A biztonsági szakemberek ezt mélységi védelemnek hívják. Ebben a cikkben közérthetően végigmegyünk a rétegeken úgy, ahogy egy céges weboldalnál megjelennek, hogy tudd, miből áll valójában egy jól védett oldal.
Első réteg: az edge
Mielőtt egy kérés eléri a weboldaladat, áthalad az edge-en, vagyis azon a ponton, ahol az internetről érkező forgalom belép az infrastruktúrádba. Itt kezeljük a TLS-titkosítást, így minden kapcsolat titkosított, a tanúsítványok pedig automatikusan megújulnak. Itt fut a webalkalmazás-tűzfal is, amely minden kérést összevet egy folyamatosan karbantartott szabálykészlettel, és eldobja azokat, amelyek ismert támadási mintákra illenek. Emellett korlátozzuk a kérések gyakoriságát, így ha egy szkript egy belépőoldalt vagy egy keresőmezőt ostromol, jóval azelőtt lelassítjuk, hogy bárki másra hatással lenne.
A nagy tömegű forgalommal az edge birkózik meg. Bármely nyilvános weboldalra jórészt automatizált forgalom érkezik, és ennek a nagy részét itt szűrjük ki, úgy, hogy az alkalmazás nem is találkozik vele. Ennek köszönhetően a Drupal-oldalad a látogatókra fordíthatja a kapacitását.
Második réteg: a futtatókörnyezet
Az oldalad konténerekben fut, amelyeket mi magunk építünk minimális alapképekből. Az alkalmazás kódja csak olvasható módban van csatolva. A konténerben nincs parancssor és nincs csomagkezelő. Korlátozott jogú felhasználóként fut, azzal a néhány jogosultsággal, amelyre szüksége van, és semmi többel. Kimenő kapcsolatot csak azokhoz a célpontokhoz nyithat, amelyeket az oldal jogosan használ.
Kívülről mindebből semmi sem látszik, mégis mindegyik megváltoztatja, mire menne egy támadó, ha valahol sikerülne megvetnie a lábát. Azt a kódot, amelyet helyben nem lehet módosítani, észrevétlenül átírni sem lehet. Az a folyamat, amely nem tud parancssort nyitni, nem fordítható a támadó eszközévé. A futtatókörnyezet rétege a következmények korlátozásáról szól, abból kiindulva, hogy sem a felette, sem az alatta lévő rétegek közül egyik sem tökéletes.
Harmadik réteg: naprakész szoftver
Ezt a réteget mindenki ismeri. A Drupal biztonsági csapata rögzített heti ütemben teszi közzé a biztonsági közleményeket, mi pedig a megjelenésükkor telepítjük a biztonsági kiadásokat a Drupal core-hoz és a közösségi modulokhoz. Ugyanez a fegyelem vonatkozik a PHP-re, az adatbázisra, a webszerverre és az alapképeinkben lévő operációs rendszerre is: a képeket rendszeres ütemben újraépítjük, és ismert sérülékenységeket keresve újra átvizsgáljuk őket, akkor is, ha éppen semmi nem indokolná.
A naprakészség szokás, nem esemény. Az az oldal, amely minden héten megkapja a frissítéseit, mindig csak egy kis lépésre van a legújabb kiadástól, ezért minden frissítés kicsi, alacsony kockázatú és unalmas marad. Éppen ez a cél.
Negyedik réteg: maga az alkalmazás
A Drupalt úgy tervezték, hogy a biztonság elsőrendű szempont legyen benne. Az adatbázisrétege, az űrlaprendszere és a megjelenítési folyamata alapértelmezés szerint kezeli a leggyakoribb webes sérülékenységeket, így a hétköznapi kódot író fejlesztő akkor is védelmet kap, ha külön nem kéri. Mi erre építünk: minden közösségi modult átnézünk, mielőtt egy oldalra kerül, az egyedi kódot a Drupal saját API-jain belül írjuk meg, nem azokat megkerülve, a kódunkat pedig minden kiadás részeként statikus elemzéssel vizsgáljuk át.
Itt a konfiguráció ugyanannyit számít, mint a kód: mely szövegformátumok engedélyezettek, milyen fájlokat lehet feltölteni és hová, hogyan jelennek meg a hibák. Apró beállítások ezek, a hatásuk viszont aránytalanul nagy, ezért minden indulás előtti ellenőrzőlistán rajta vannak.
Ötödik réteg: emberek és hozzáférés
A weben a legtöbb biztonsági incidens nem egy sérülékenységgel, hanem egy fiókkal kezdődik. Ez a réteg ezért arról szól, ki léphet be, és mit tehet, ha már bent van. Minden fiók egy név szerint ismert emberhez tartozik. A szerepkörök a lehető legkevesebb hozzáférést adják, amellyel valaki még el tudja végezni a munkáját. Minden olyan fiókot kétlépcsős azonosítás véd, amely tartalmat vagy konfigurációt módosíthat. A távozó munkatársak hozzáférése még a távozásuk napján megszűnik. A belépési kísérletek számát korlátozzuk, és mindet naplózzuk.
Ez az a réteg, ahol a leginkább az ügyfeleinkre támaszkodunk, és ezért szánunk időt azokra a szokásokra, amelyeket minden csapatnak ajánlunk. A technológia megadja az alapbeállításokat, betartani viszont az embereknek kell őket.
Hatodik réteg: tudni, mi történik
A védett oldal egyben felügyelt oldal is. Figyeljük az elérhetőséget, a válaszidőket, a hibaarányt, a tanúsítványok lejáratát, a sikertelen belépéseket és az olyan fájlok változását, amelyeknek soha nem volna szabad változniuk. A riasztások egy emberhez futnak be. A naplókat elég sokáig megőrizzük ahhoz, hogy utólag összerakható legyen, mi történt, és olyan helyen tároljuk őket, ahol maga az oldal nem tudja módosítani őket.
A felügyeletnek köszönhető, hogy egy szokatlan eseményből rövid történet lesz, nem rejtély. A többi réteget is ez tartja ellenőrzés alatt, mert ha egy szűrő leáll, vagy egy feladat nem fut le többé, az még aznap kiderül.
Hetedik réteg: a helyreállítás képessége
Végül az a réteg, amely arra a napra való, amikor valami mégis elromlik. A biztonsági mentések ütemezetten készülnek, az oldaltól elkülönítve tároljuk és megőrzési szabály szerint tartjuk meg őket, rendszeres próbákon pedig vissza is állítunk belőlük, hogy tudjuk, mennyi ideig tart a helyreállítás. Minden kiadást megőrzünk, így egy biztosan jól működő verzióra egyetlen lépésben vissza lehet állni. Nem arra számítunk, hogy erre gyakran szükség lesz. A lényeg az, hogy ha tudod, hogy a helyreállítás gyors, minden más döntést is nyugodtabban hozol meg.
Miért számítanak többet a rétegek együtt, mint bármelyikük külön
Az itt felsorolt rétegek egyenként hétköznapiak. Együtt viszont azt jelentik, hogy ha valahol baj van, a többi réteg határt szab neki: ha egy modul sérülékenységét még a javítás telepítése előtt kihasználják, a támadó akkor is szembetalálja magát egy tűzfallal, egy csak olvasható futtatókörnyezettel, korlátozott jogosultságokkal és a felügyelettel. A mélységnek köszönhető, hogy egy rossz nap rövid marad.
A menedzselt platformunkon futó oldalak mind a hét réteget alapból megkapják, az általunk karbantartott oldalakat pedig mindegyik réteg szerint átnézzük. Ha szeretnéd látni, hogyan áll ebben a tiéd, szívesen végigmegyünk rajta veled, rétegről rétegre.
