A webalkalmazás-tűzfal (WAF) olyan szűrő, amely a weboldal előtt áll, és minden kérést megvizsgál, mielőtt az egyáltalán eljutna az oldalhoz. A támadási kísérletnek látszó kéréseket még a bejáratnál megállítja, minden más érintetlenül halad tovább. Így leírva olyasminek hangzik, amit minden oldalon egyszerűen be kellene kapcsolni. Számunkra azonban a minőségi mérce az érdekes és egyben a legfontosabb kérdés: egy tűzfal csak akkor jó, ha a valódi látogatóid soha nem veszik észre, hogy ott van.
A mondat második fele nehezebb, mint az első. A támadások kiszűrése nagy vonalakban megoldott feladat: a kiforrott szabálykészletek felismerik az injektálási kísérletek, a kártékony tartalmak és a gyenge pontokat kereső próbálkozások gyakori mintáit. A mesterség abban áll, hogy ezeket úgy szűrjük ki, hogy közben soha ne akadjon fenn egy valódi ügyfél, aki történetesen valami szokatlant illeszt be egy űrlapba, hosszú hozzászólást küld, vagy furcsa nevű fájlt tölt fel. Az a tűzfal, amely időnként valódi embert is kizár, nem biztonsági funkció, hanem a supportjegyek forrása, és ami még rosszabb, az emberek megtanulják belőle, hogy az oldaladra nem lehet számítani.
Ezért amikor egy oldalt a menedzselt tűzfalunk mögé helyezünk, előre eltervezett sorrendben haladunk, és a blokkolás ennek az utolsó lépése, nem az első.
Mindig megfigyeléssel kezdünk
Minden oldal megfigyelő módban indul. A tűzfal a teljes forgalmat megvizsgálja, és minden szabályt kiértékel, de semmit sem blokkol. Csak feljegyzi, mit blokkolt volna, és miért: melyik szabály illeszkedett, melyik kérésre, és honnan érkezett a kérés. Az oldal mindenkinek pontosan úgy működik, mint addig.
Erre a szakaszra azért van szükség, mert minden oldalon mást jelent a megszokott forgalom. Egy receptblog, egy fájlfeltöltést kínáló állásportál és egy hosszú pénztárűrlapokkal dolgozó webáruház egészen másféle forgalmat termel, és az a szabály, amely az egyiknél teljesen észszerű, a másiknál félreértheti a kéréseket. Megfigyelő módban kiderül, hogyan illik az általános szabálykészlet erre a konkrét oldalra, mégpedig az egyetlen bizonyítékból, amely számít: az oldal valódi forgalmából, amelyet a valódi látogatói hoznak létre azzal, amit ott ténylegesen csinálnak. Ezt előre kitalálni nem lehet. A valódi forgalomban mindig akad meglepetés, és ezekkel szívesebben találkozunk egy naplófájlban, mint egy megakadt fizetésnél.
Hangolás valódi forgalmon
Ezután átnézzük, mit talált a tűzfal. Amit megjelölt, annak egy része valóban ellenséges: ismert sérülékenységek után kutató automatizált próbálkozások, űrlapok elleni injektálási kísérletek, az oldalt végigjáró szkennerek, amelyek nyitva felejtett ajtót keresnek. Már az is hasznos, hogy ezt a naplókban feketén-fehéren látjuk, mert kiderül belőle, mennyi kéretlen figyelmet kap egy átlagos weboldal egy átlagos napon.
A megjelölt forgalom többi része miatt éri meg igazán a hangolás: ezek jogos kérések, amelyek véletlenül hasonlítanak valami gyanúsra. Egy szerkesztő HTML-t illeszt be a szövegmezőbe. Valaki kódrészletet küld be egy űrlapon, mert az oldal szakmai közönségnek szól. Egy URL-szerkezetre a szabálykészlet nem számított. Mindegyik téves riasztás, amelyből blokkolt ügyfél lett volna, és mindegyiket megfontoltan oldjuk meg: módosítjuk a szabályt, a kivételt a lehető legszűkebbre szabjuk, a védelmet pedig mindenhol máshol érintetlenül hagyjuk. Gondos munka ez, nem kapkodunk vele, és addig tart, amíg a téves riasztások el nem tűnnek. Nem megritkulnak, hanem eltűnnek.
Csak ezután kezd blokkolni
Amikor egy oldal megfigyelő módban már téves riasztás nélkül fut, átkapcsoljuk blokkoló módba, és ettől kezdve a tűzfal megállítja a támadásokat, nem csak leírja őket. A sorrendnek köszönhetően az átkapcsolás teljesen eseménytelen. A látogatók semmit sem vesznek észre, a szerkesztők sem, és ami ezután is fennakad a szűrőn, az senkinek sem fog hiányozni.
A munka az átkapcsolással nem ér véget. Az oldalak változnak: új funkciók kerülnek ki, új űrlapok jelennek meg, alakul a tartalom, és maguk a szabálykészletek is frissülnek, ahogy új támadási minták bukkannak fel. A blokkolás bekapcsolása után is figyeljük, mit csinál a tűzfal, és az oldal minden változása alkalom arra, hogy ellenőrizzük, jól illeszkedik-e még. A tűzfal nem olyan készülék, amelyet beszerelsz, aztán megfeledkezhetsz róla. Az oldalhoz kell igazítani, és ahogy az oldal növekszik, újra és újra igazítani kell.
Szabályozás az edge-en, mielőtt a forgalom megérkezne
A szabályalapú vizsgálat egy réteg a többi közül. Mellette a platformunk általánosabb szabályokat is alkalmaz az edge-en, vagyis még az alkalmazás előtt, ahol a legolcsóbb elbánni a nem kívánt forgalommal.
A földrajzi szabályokkal az oldal egyszerű, őszinte tényeket rögzíthet a vállalkozásról: egy helyi szakipari cégnek, amely egyetlen országban dolgozik, nem kell bejelentkezési kísérleteket fogadnia a világ túlsó feléről. Az IP-szintű szabályok kizárják az ismert rosszindulatú forrásokat, a megbízhatókat pedig kifejezetten átengedik. A botokra vonatkozó szabályok a webes forgalom azon nagy részével foglalkoznak, amely mögött egyáltalán nem ember áll. Ennek egy része szívesen látott vendég, ilyenek a keresők feltérképező robotjai, és ennek megfelelően is bánunk vele. Nagy része viszont adatközponti hálózatokból érkező automatizált adatgyűjtés és próbálkozás. Ezt a forgalmat az edge azonosítja, és korlátozza, milyen gyakran küldhet kérést, a valódi látogatók pedig semmit sem éreznek ebből. A szervered így emberekre fordítja a kapacitását, ami mellesleg a teljesítménynek is jót tesz.
Menedzselt tűzfal: valaki tényleg figyel
Azért hívjuk menedzselt tűzfalnak, mert az értéke a kezelésében van, nem a szoftverben. A fenti sorrend, vagyis a megfigyelés, a hangolás, a blokkolás és az utána is folytatódó figyelem emberi munka, amely egy valódi oldal valódi naplóira támaszkodik. Egy zár önmagában kevés: kell valaki, aki az ajtó minden átalakításakor megnézi, illik-e még rá a zár.
Azt is jelenti, hogy amikor valamit mérlegelni kell, olyasvalaki dönt, aki ismeri az összefüggéseket. Ha egy kiadás után megugrik a blokkolt forgalom, az jelenthet támadást, de azt is, hogy egy új funkció olyan kéréseket küld, amelyeket a szabályok félreértenek. A kettőt csak az tudja megkülönböztetni, aki tudja, mi került ki azon a héten. Ez a valaki mi vagyunk: ugyanaz a csapat, amely az oldalt fejlesztette és karbantartja, így rövidebb az út az észleléstől a megértésen át a javításig.
A biztonság minőségi mérce, nem rémtörténet
Mindezt nem a félelem hajtja, és nem is szeretnénk így eladni. Az átlagos weboldalak elleni támadások nem drámai események, inkább olyanok, mint az időjárás: állandóak, többnyire automatizáltak, és többnyire nem egy kiszemelt oldalt céloznak. Az időjárásra nem riadalommal érdemes válaszolni, hanem jó tetővel, amelyet rendesen felraktak, és időnként ellenőriznek.
Amit szerintünk érdemes megcélozni, az a „rendesen megcsinálva” kifejezésben megbúvó mérce. Olyan védelem, amelyet az oldalhoz hangoltak, nem csak utólag ráerősítettek. Blokkolás, amely csak akkor indul, amikor a bizonyítékok szerint már biztonságos. Edge-szabályok, amelyek azt tükrözik, hogyan működik valójában a vállalkozás. És mindegyik mögött ugyanaz az egyszerű elvárás: a jóhiszemű látogató az egészből semmit sem vesz észre. Böngészik, űrlapot küld, vásárol, a teljes gépezet pedig láthatatlan marad. A biztonságban, ahogy az infrastruktúrán végzett munkánk nagy részében is, a jó munka éppen arról ismerszik meg, hogy nem látszik.
