Sok vállalkozásnál az egész weboldal legfontosabb eleme egy űrlap: a kapcsolatfelvételi űrlap, az ajánlatkérés, a feliratkozás. Ez az a pont, ahol egy névtelen látogató úgy dönt, hogy jelentkezik, és a látogatásból valódi beszélgetés lesz. Az oldalon minden más, a dizájn, a szöveg és a sebesség is, részben azért van, hogy valaki eljusson eddig a pillanatig. Érdemes hát gondoskodni róla, hogy éppen az űrlap ne hagyja cserben a látogatót.
Egy űrlapnak egyszerre három feladata van, és ezek könnyen ütik egymást. Legyen könnyű és kellemes kitölteni, működjön mindenkinek, azoknak is, akik segítő technológiát használnak, és tartsa távol az automatizált spam áradatát úgy, hogy a valódi látogatóknak ne kelljen fejtörőkkel bizonyítaniuk, hogy emberek. Mindhármat egyszerre eltalálni csendes, aprólékos munka.
Elmondjuk, mi hogyan gondolkodunk azokról az űrlapokról, amelyek tényleg elvégzik a dolgukat.
Ahol a látogatásból beszélgetés lesz
Az űrlapot könnyű mellékes dologként kezelni: néhány mező, amelyet valaki odatett az oldal aljára. Pedig itt lesz a szándékból cselekvés. A látogató eleget olvasott, eldöntötte, hogy érdekli, amit kínálsz, és hajlandó egy kis fáradságot vállalni azért, hogy elérjen téged. Ez a hajlandóság törékeny. Elég egy zavaros elrendezés, egy értelmetlen hibaüzenet vagy egy űrlap, amely látszólag egyszerűen nem működik, és éppen azok fordulnak vissza, akik már majdnem írtak neked.
Ezért úgy tervezzük meg az űrlapokat, hogy minél kevesebb akadály legyen bennük ebben a döntő pillanatban. Csak azt kérdezd meg, amire valóban szükséged van, minden mezőről legyen egyértelmű, mire való, és az egész kitöltés menjen szinte magától. Minden fölösleges mező és minden bizonytalan pillanat újabb alkalom arra, hogy valaki feladja.
Emiatt nem kezelünk minden űrlapot egyformán, bármennyire csábító is volna. Egy hírlevél-feliratkozás és egy részletes projektmegkeresés egészen más mértékű elköteleződést kér, és az űrlap mindig annyi erőfeszítést várjon el, amennyit a látogató célja indokol. Minél kevesebbet kérünk, annál kevesebb mező kell, és annál többen jutnak el a végéig.
Címkék és ellenőrzés, amelyek segítenek
A jó űrlap alapja az egyértelműség. Minden mezőnek legyen látható címkéje, amely a helyén is marad, hogy a látogató mindig tudja, mire való az adott mező. Ne a mezőbe írt halvány segédszöveg (placeholder) álljon helyette, amely eltűnik, amint a látogató gépelni kezd, és utána már csak találgatni lehet. Az elrendezés kövesse azt a sorrendet, amelyre az emberek számítanak, a kötelező mezők jelölése pedig legyen pontos és őszinte.
Az ellenőrzés (validáció), vagyis amikor az űrlap kitöltés közben átnézi a beírt adatokat, segítsen és eligazítson, ne pirongasson. Ha egy e-mail-címből hiányzik a kukac, ezt az űrlap szelíden jelezze, közvetlenül a mező mellett, akkor, amikor ennek jelentősége van, és magyarázza el, hogyan lehet kijavítani. A cél az, hogy a látogató sikeresen kitöltse az űrlapot, nem az, hogy hibán kapjuk. Az az űrlap, amely világosan megmutatja, mit kell javítani, olyan, mint egy segítőkész ügyintéző. Amelyik egy homályos figyelmeztetéssel az egészet visszadobja, az olyan, mint egy zárt ajtó.
Alapból akadálymentes
Egy űrlapnak mindenki számára működnie kell, azoknak is, akik egér helyett billentyűzettel közlekednek az oldalon, és azoknak is, akik képernyőolvasót használnak, amely felolvassa nekik az oldalt. Ez nem egy szűk réteg különleges igénye, hanem a rendesen elkészített űrlap alapvető része, és sok helyen a jog is elvárja.
A gyakorlatban ez néhány kézzelfogható dolgot jelent. Minden mező elérhető és kitölthető pusztán billentyűzettel, észszerű sorrendben. Minden címke szabályosan össze van kötve a mezőjével, így a képernyőolvasó bemondja, mire való az adott mező. Ha pedig valami hibás, az űrlap ezt érthetően közli, és ahhoz a mezőhöz kapcsolja, amelyikre vonatkozik, nem csak egy színváltozás villan fel, amelyről a képernyőolvasó soha nem szól. Az így elkészített űrlap mindenkinek működik, és ennél kevesebbel nem érdemes beérni.
Megnyugtató, hogy ugyanazok a döntések, amelyek a képernyőolvasót használóknak segítenek, mindenki más számára is érthetőbbé teszik az űrlapot. A látható, a mezőhöz szabályosan kapcsolt címke, az észszerű tabulátorsorrend és az a hibaüzenet, amely pontosan megmondja, mi a teendő, nem utólag hozzátoldott különleges megoldás. Egyszerűen ilyen egy jól elkészített űrlap, és minden látogató jól jár vele.
Spamvédelem, amely kíméli a valódi embereket
Minden nyilvános űrlap vonzza az automatizált spamet. A web tele van olyan programokkal, amelyek oldalról oldalra járva szeméttel töltik ki az űrlapokat, és ha semmi sem állítja meg őket, a valódi megkereséseket egy halom értelmetlen üzenet alá temetik. Az űrlapnak tehát védelem kell. A kérdés csak az, ki fizeti meg ennek a védelemnek az árát.
A megszokott megoldás az, hogy minden látogatónak bizonyítania kell, hogy ember: a képeken ki kell jelölnie a közlekedési lámpákat, vagy ki kell betűznie egy eltorzított szöveget. Ez működik, de éppen azokra a valódi emberekre rakja a terhet, akiknek a jelentkezésére a leginkább vársz, és az utolsó lépésnél el is riaszthatja őket. Mi a csendesebb módszereket szeretjük. Ilyen például a honeypot, azaz mézescsapda: egy láthatatlan mező, amelyet ember soha nem lát és nem tölt ki, egy automata program viszont kitölti, és ezzel leleplezi magát anélkül, hogy bárki bármit észrevenne. Más csendes ellenőrzések az automatizálás árulkodó jeleit figyelik, például azt, ha egy űrlapot emberileg lehetetlen gyorsasággal küldenek be.
Ezek a módszerek a spam túlnyomó részét megfogják, a valódi látogató pedig semmit sem lát belőlük. Ha valahol tényleg indokolt a fejtörő, az legyen végső eszköz egy olyan űrlapon, amelyet valóban ostromolnak, ne az első dolog, amellyel minden látogató találkozik. Alapesetben az űrlap bízzon az emberekben, és csendben szűrje ki a gépeket.
Az üzenetnek meg is kell érkeznie
Hiába gyűjti be tökéletesen az üzenetet egy űrlap, ha az soha nem jut el senkihez. Ezt a hibát senki sem veszi észre, amíg el nem vész egy megkeresés, mert a látogató felől nézve minden rendben van. Kitöltötte az űrlapot, látta a köszönő üzenetet, és joggal feltételezi, hogy valaki válaszolni fog neki. Ha viszont az értesítő e-mail csendben elakadt, a megkeresés nyomtalanul eltűnik.
Ezért a kézbesítést az űrlap részének tekintjük, nem utólagos apróságnak. Az értesítéseket úgy kell elküldeni, hogy megbízhatóan megérkezzenek a postafiókba, ne vesszenek el, és ne akadjanak fenn gyanús levélként a szűrőkön. A beküldött üzeneteket érdemes magán az oldalon is eltárolni biztonsági tartalékként, hogy a megkeresés akkor se vesszen el, ha egy e-mail eltéved. Egy űrlap csak akkor van kész, ha a begyűjtött üzenet megbízhatóan eljut ahhoz, akinek válaszolnia kell rá. Ez az utolsó, láthatatlan lépés teszi a beküldött űrlapot valódi beszélgetéssé.
