A webprojektekben a meglepetések szinte mindig drágák és szinte mindig elkerülhetők. Egy funkció, ami sokkal tovább tart a becsültnél. Egy függőség, amit a hatodik hétig senki sem vett észre. Egy döntéshozó, aki az induláskor látja először az oldalt, és alapvető változtatásokat kér. Ezek egyike sem azért történik, mert a munka lehetetlen volna. Azért történnek, mert a projektet nem úgy alakították ki, hogy ezek korán felszínre kerüljenek.
Az évek során, amíg Drupal projekteket vittünk, volt köztük kicsi, volt többéves, és volt mentőakció is, kialakult nálunk egy szállítási modell, ami minimálisra csökkenti a meglepetéseket. Nem bonyolult. Csak fegyelem kell hozzá: az elején tegyük fel a kényelmetlen kérdéseket, ahelyett hogy a végén magyaráznánk a válaszokat. A cél egyszerű: hozzuk előre a kis döntéseket, amíg még olcsón változtathatók.
Nulladik fázis: összehangolás, mielőtt elkezdődik a munka
Bármilyen fejlesztés előtt egy-két hetet azzal töltünk, amit nulladik fázisnak hívunk. Ez nem feltáró fázis abban az értelemben, hogy nyílt végű lehetőségeket vizsgálnánk. Ez egy összehangolási fázis, amelyben néhány konkrét kérdést hangosan megválaszolunk.
Az első rész arról szól, mit szeretnél elérni: üzleti eredmények, célközönségek, korlátok, megmozdíthatatlan határidők, és azok az emberek, akiknek a jóváhagyása számít. A második rész arról szól, mi létezik már: a jelenlegi oldal, a szerkesztőség, az integrációk, a technikai adósság, és a korábbi webprojektek története.
Két dolog teszi ezt a fázist konkréttá ahelyett, hogy elvont maradna:
- Megegyezünk egyetlen személyben a te oldaladon, aki pár napon belül jóvá tudja hagyni a designokat, a tartalommodelleket és a funkciók hatókörét. A lassú jóváhagyások megnyújtják az ütemtervet, ezért ezt a személyt korán kijelöljük, és megállapodunk benne, milyen gyorsan számíthatunk válaszra.
- Leírjuk, mit jelent a "kész", tesztelhető átvételi feltételek formájában, nem részletes specifikációként. "Egy nem technikai szerkesztő pár perc alatt létre tud hozni, szerkeszteni és közzétenni egy egyszerű oldalt" tesztelhető. "A CMS legyen felhasználóbarát" nem az.
Ezekből a beszélgetésekből írunk egy rövid hatókör-dokumentumot, általában négy-öt oldalt, sosem regényt, ami rögzíti, miben egyeztünk meg, mi esik kifejezetten a hatókörön kívülre, és milyen feltételezések állnak az ütemterv mögött. Még azelőtt látod, hogy bármit aláírnál. Ha valami nem stimmel benne, átírjuk. Semmi nem kerül a szerződésbe, amit ne beszéltünk volna át hangosan.
Az első működő verzió korán élesedik
Nem hiszünk a nagy leleplezésben. Minden projektünk az első néhány héten belül felkerül egy jelszóval védett staging URL-re, valódi tartalommal, valódi navigációval, és legalább pár valódi oldallal, ami elejétől a végéig működik. Nyersen néz ki. Ennek így kell lennie. Egyetlen feladata, hogy adjon neked, a csapatodnak és a döntéshozóknak valami kézzelfoghatót, amire reagálni lehet, abban a szakaszban, amikor a reagálás még olcsó.
A döntések, amelyek ebből az első reakcióból születnek, általában éppen azok, amik megmentik a projektet. "Igazából a főoldalnak inkább ezt kellene tudnia." "A szerkesztőinknek nehéz lesz ezzel a felépítéssel." "Elfelejtettük említeni, hogy ezt a tartalmat németül is kérjük." Ezek mind könnyen kezelhetők korán, és fájdalmasan későn.
Kéthetes ritmus egyetlen tiszta rituáléval
Innentől a projekt kéthetes ritmusban halad. Minden ciklus az elején egyeztetett hatókörrel indul, egy bemutató a végén, és egy rövid áttekintés arról, mit lehetne javítani. Minden második péntek végén megmutatjuk, mit építettünk, végigvesszük, mi van még nyitva, és megegyezünk a következő két hét munkájában.
Ez az egyetlen állandó megbeszélés a szállítási folyamatunkban. Nincsenek napi egyeztetések, amikre el kell jönnöd. Nincs státuszriport, amit senki sem olvas. Egy fókuszált óra, kéthetente, valódi dolgokkal, amikre kattintani lehet, és valódi döntésekkel. Az elv mögötte az, hogy minden ciklus olyasmit hoz létre, amit látsz és amivel interakcióba léphetsz, nem drótvázakat vagy architektúra diagramokat, hanem működő szoftvert. Az első ciklusban ez talán egy egyszerű oldal tartalomtípusokkal és mintatartalommal. A harmadik ciklusra már valódi oldalnak tűnik.
A megbeszélések között folyamatosan hozzáférsz a staging oldalhoz. Megoszthatod bárkivel a te oldaladon, a tartalomgazdákkal, a marketinggel, a jogi csapattal, az igazgatótanáccsal, és a saját tempódban gyűjthetsz visszajelzést. Az írásos visszajelzést egy helyen szeretjük jobban, mert általában pontosabb, mint ami egy hívásból jön, de mindkettőt elfogadjuk.
Egy nyomáslevezető szelep a hatókörhöz
Minden projekt megtapasztalja a hatókörre nehezedő nyomást. Látod, ahogy az oldal formálódik, és további funkciók jutnak eszedbe. Egy döntéshozó, aki kezdetben nem volt bevonva, új követelményekkel érkezik. A prioritások eltolódnak. Ez normális, és nem kell, hogy felborítsa az ütemtervet.
Egy egyszerű szabállyal kezeljük: bármi hozzáadható, de hogy legyen rá hely, valami hasonló méretű kikerül, vagy lejjebb csúszik egy priorizált teendőlistán. Minden új kérés bekerül ebbe a listába. Minden ciklus elején behúzzuk a legmagasabb prioritású elemeket, amik beleférnek. Az alacsonyabb prioritásúak várnak.
Nem merev. Ha egy új követelmény valóban kritikus, a lista tetejére kerül. De maga a priorizálás aktusa kihozza a kompromisszumot a felszínre. "Ez fontosabb, mint a keresési funkció, amit a következő ciklusra terveztünk?" olyan kérdés, ami őszintén tartja a hatókört anélkül, hogy bárkinek rendőrködnie kellene.
Az indulás egy ellenőrzőlista, nem esemény
Az az indulás, ami drámainak érződik, az olyan indulás, ami nem volt eléggé előkészítve. Mire megnyomjuk a gombot, az új oldal már egy ideje fut az éles infrastruktúrán, minden fontos URL ellenőrizve, minden integráció végponttól végpontig tesztelve, és egy begyakorolt visszaállítási terv ott vár egy közös dokumentumban. A tényleges élesítés egy rövid átkapcsolási ablak, valahol tizenöt perc és két óra között, a bonyolultságtól függően, és szándékosan unalmas.
Az indulás utáni nap nem "átadás". Ez a támogatás első napja, ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazokkal az eszközökkel és ugyanazzal a tisztánlátással, mint az építés. A telefonszám nem változik.
Az indulás utáni első hetek a projekt részei
Az indulás utáni első heteket a projekt részeként tervezzük, nem utólagos ötletként. Ez magában foglalja annak figyelését, hogyan viselkedik az oldal valós forgalom mellett, a csak valós felhasználóknál megjelenő problémák javítását, a szerkesztők betanítását még nem használt munkafolyamatokra, és kisebb kiigazításokat valós használati adatok alapján.
Azok a projektek, amelyek az indulás napján véget érnek, pont abban a pillanatban hagynak magadra, amikor a legnagyobb szükséged van a támogatásra. Ha ezeket az első heteket a munka részeként kezeljük, az általában jobb eredményeket és tartósabb kapcsolatokat hoz.
Miért működik ez
Egyik gyakorlat sem forradalmi. Az alapvető projektmenedzsment elvek fegyelmezett végrehajtása: határozd meg az eredményeket, tedd láthatóvá a haladást, hozd előre a döntéseket, kezeld tudatosan a hatókört, mi pedig melletted maradunk az induláskor és az azt követő hetekben is.
Azok a projektek, amelyek kudarcot vallanak, ritkán azok, amelyeknek nehéz technikai problémáik vannak. Azok, amelyekben valaki feltételezett valamit, ami nem volt igaz, és senki sem jött rá, amíg drága nem lett a javítás. Ez a szállítási modell azért létezik, hogy ezeket a feltételezéseket a lehető legkorábban felszínre hozza, és döntésekké alakítsa, amíg még olcsók. A projekt többi részét a szakmunkára fordíthatjuk.
Ha van egy projekt a fejedben, és belefáradtál a meglepetésekbe, mondd el, nagyjából milyen. Megmondjuk, hogy nézne ki az első néhány hét, és onnan eldöntheted.
