Arra a kérdésre, hogy „ki módosíthatja ezt?”, minden weboldalon van valamilyen válasz. Sok oldalon ez a válasz úgy hangzik, hogy „mindenki, akinek van belépése”, és nem döntés eredménye, hanem magától alakult így: fiókok készültek az indulásra, valaki egy pénteken jogosultságot kapott, hogy haladni tudjon, és van egy közös adminisztrátori belépés, amelyet egy már távozott kolléga is ismer. Az oldal működik, ezért senki sem veszi elő újra a kérdést. Ez a cikk arról szól, hogyan lehet ezt a választ tudatosan megtervezni, hogy akik az oldaladat szerkesztik, pontosan annyi hozzáférést kapjanak, amennyire szükségük van, és ha valami megváltozik, meg tudd mondani, ki tette és mikor.
A szerepkör olyan, mint egy munkaköri leírás
A Drupal jogosultsági rendszere szerepkörökre épül: ezek névvel ellátott jogosultságcsomagok, amelyeket emberekhez rendelünk. Tervezési hiba, ha a szerepkörökre technikai szemmel, jelölőnégyzetek listájaként gondolunk. Sokkal hasznosabb munkaköri leírásként tekinteni rájuk. Mit csinál valójában egy tartalomszerkesztő ezen az oldalon? Cikkeket és oldalakat hoz létre és szerkeszt, képeket tölt fel, piszkozatokat ment. Mire nincs soha szüksége? Arra, hogy az oldal beállításait módosítsa, modulokat telepítsen, vagy mások fiókját kezelje. Az ebből a leírásból megírt szerepkör mindent megad, ami az első listán szerepel, és semmit abból, ami a másodikon.
A legtöbb szervezetnek meglepően kevés szerepkör kell. Egy szokásos felállás négy szerepkörből áll: a szerkesztő tartalmat hoz létre és szerkeszt, a közzétevő ezt meg is jelentetheti, az oldalfelelős a menüket, a taxonómiákat és mások fiókjait kezeli, az adminisztrátor pedig mindent megtehet, és ezt a szerepkört nagyon kevesen kapják meg. A speciális oldalakon ehhez egy-egy tartalomfajtához kötött szerepkörök jönnek: áruházkezelő a termékekhez és a rendelésekhez, ügyfélszolgálati munkatárs a jegyekhez, fordító egy adott nyelvhez. Új szerepkört akkor érdemes felvenni, ha van egy valódi csoport, amelynek a feladatai elkülönülnek a többiekétől. Ha nincs, a meglévő szerepkörök elegendők.
A legkisebb jogosultság elve a gyakorlatban
Az elv szerint mindenki a lehető legkevesebb hozzáférést kapja, amellyel még el tudja végezni a munkáját. A gyakorlatban ez három dologból áll.
Először is maguk a szerepkörök szűkre szabottak, ahogy fent leírtuk. Másodszor mindenkinek azok a szerepkörei vannak, amelyeket a jelenlegi munkája megkíván, és ha a munkája változik, a szerepkörei is változnak: akiből gyakornokként marketingvezető lett, annak ne legyen meg még mindig a gyakornoki szerepköre három másik mellett. Harmadszor a széles jogkörű hozzáférés legyen ideiglenes, ahol csak lehet. Akinek egy konkrét feladathoz adminisztrátori hozzáférés kell, megkaphatja egy délutánra, utána pedig visszavonjuk. Ez sokkal biztonságosabb, mint egy végleges jogosultság, amelyről mindenki megfeledkezik.
A Drupal ezt jól támogatja, mert a szerepkörök a konfiguráció részei: exportáljuk, verziókezeljük és az oldal többi részével együtt élesítjük őket. Ha megváltozik, mit tehet egy szerkesztő, azt ugyanúgy átnézzük, mint egy kódváltoztatást, kipróbáljuk a staging környezetben, és kiadásban élesítjük. Így a jogosultságok nem kuszálódnak össze észrevétlenül, hiszen nyom nélkül nem változhatnak meg.
Mezőszintű és tartalomszintű szabályozás
A szerepkörök a nagy vonalakat döntik el. Néhány oldalon finomabb szabályozás kell: egy szerkesztő, aki módosíthatja a cikk szövegét, de a megjelenési dátumát nem, egy regionális vezető, aki csak a saját régiója oldalait szerkesztheti, egy partner, aki a saját dokumentumait látja, másét nem. A Drupal mindezt mezőszintű jogosultságokkal, tartalom-hozzáférési szabályokkal és, ahol kell, kis egyedi hozzáférés-ellenőrzésekkel oldja meg, amelyek minden kérésnél lefutnak. Mivel a platform központilag érvényesíti őket, egy szabály mindenhol érvényes, ahol a tartalom megjelenik: a szerkesztőfelületen, a listákban, a keresési találatokban és az API válaszaiban. Nem lehet megkerülni.
Ugyanennek a mechanizmusnak köszönhető, hogy a portálok és a tagoknak szóló felületek a gyakorlatban is jól megvalósíthatók. A nyilvános oldal és a zárt alkalmazás egyetlen jogosultsági rendszeren osztozik, és az egyszer megírt szabály mindkettőben érvényes.
Ki mit változtatott, és mikor
A jogosultságok azt döntik el, ki mit tehet. Az auditnapló azt rögzíti, ki mit tett. A Drupal minden mentéskor eltárolja a tartalom egy változatát a szerzővel és az időponttal együtt, így bármelyik oldal összevethető bármelyik korábbi változatával, és vissza is állítható rá. Mi ezt a konfigurációra is kiterjesztjük: az oldal beállításainak, szerepköreinek, tartalomtípusainak és nézeteinek minden változását exportáljuk és rögzítjük a tárolóban, így az oldal felépítésének története ugyanolyan teljes, mint a tartalmáé. Azokat az adminisztratív műveleteket pedig, amelyek egyikbe sem tartoznak, például a belépéseket, a szerepkörök módosítását és a fiókok létrehozását, az oldalon kívül tárolt naplókban rögzítjük.
Az auditnaplóra ritkán van szükség, de olyankor rendkívül sokat ér. Egy perc alatt választ ad arra, hogy „miért ez áll ezen az oldalon?”. Abból, hogy „valaki átírta a menüt”, név és időpont lesz, vádaskodás nélkül, mert a válasz többnyire az, hogy valaki jó okkal tett valami észszerűt, csak éppen más nem tudott róla. Az ügyfelek biztonsági kérdőívei is erre gondolnak, amikor a változáskezelésről kérdeznek.
A felülvizsgálat, amelyet senki sem ír be a naptárba
A szerepköröket és a jogosultságokat egyszer beállítják, aztán lassan összekuszálódnak. Emberek jönnek és mennek, a munkakörök változnak, az ideiglenes jogosultságokból feledékenységből végleges lesz. A megoldás egy rövid felülvizsgálat évente kétszer, három kérdéssel: kinek van fiókja, szüksége van-e még mindenkinek a szerepköreire, és távozott-e valaki? Az általunk karbantartott oldalaknál ez a felülvizsgálat része a karbantartási naptárnak, és az ügyfél kapcsolattartójának többnyire tizenöt percébe kerül megerősíteni a listát. Ez a negyedóra az egyik legjobban megtérülő biztonsági befektetés.
A te szervezetedre szabva
A jó jogosultsági modell beszélgetésből születik, nem sablonból. Azzal kezdjük, hogy megkérdezzük, kik dolgoznak az oldalon, mit csinálnak valójában az egyes csoportok, és mi okozna gondot, ha véletlenül megtörténne. Ebből javaslunk néhány szerepkört, végigmegyünk rajtuk azokkal, akik majd megkapják őket, és addig finomítjuk őket, amíg pontosan a munkához nem illeszkednek. Ezután beállítjuk, exportáljuk, teszteljük és élesítjük a modellt, amely onnantól az oldal karbantartásának része, nem olyasmi, amit valaki egyszer beállított.
Ha az oldaladon hosszabb a válasz arra a kérdésre, hogy „ki módosíthatja ezt?”, mint amilyennek lennie kellene, segítünk lerövidíteni. Ez kis munka, de sokáig hat, és akik az oldaladat szerkesztik, általában jobban szeretik az olyan felületet, amely csak azt mutatja, amire szükségük van.
