A legtöbb weboldalprojektben előbb-utóbb valaki megkérdezi, hogy az oldal „headless” legyen-e. A kérdés rendes választ érdemel, mert a választott architektúrán múlik mindennek a költsége, ami utána következik: milyen gyors lesz az oldal, hogyan dolgoznak a szerkesztők, hány rendszert kell karbantartani, és mennyibe kerül egy újratervezés három év múlva. Ebben a cikkben közérthetően bemutatjuk a három lehetőséget, elmondjuk, melyik miben jó, és azt is, miért a középsőt ajánljuk a legtöbb céges weboldalhoz.
Klasszikus: minden oldalt a Drupal állít elő
A klasszikus modellben a Drupal tárolja a tartalmat, és minden oldal HTML-jét is ő állítja elő a saját sablonrétegével. A platform az első két évtizedében így működött, és ma is teljesen jó módja egy weboldal elkészítésének. Minden egyetlen rendszerben van. A szerkesztők az előnézetben pontosan azt látják, amit majd a látogatók. A gyorsítótárazás egyszerű, a keresők teljes oldalakat kapnak, és csak egyetlen rendszert kell élesíteni, naplózni és frissíteni.
A korlátai akkor mutatkoznak meg, amikor a felületnek alkalmazásként kell viselkednie. Katalógus szűrése újratöltés nélkül, többlépcsős űrlap, amely gépelés közben ellenőriz, élőben frissülő irányítópult: a klasszikus modellben mindez megoldható, de mindegyikből könnyen külön kis egyedi fejlesztés lesz, utólag ráépítve olyan sablonokra, amelyeket nem erre terveztek. Gyakran olyan oldal lesz a vége, amelyen az egyszerű lapok rendezettek, az interaktívak pedig törékenyek.
Headless: a Drupal mint tartalom-API
A headless modellben a Drupal tárolja és kezeli a tartalmat, de semmit sem jelenít meg. Az oldalakat egy különálló frontendalkalmazás állítja elő: ez általában valamilyen JavaScript-keretrendszerrel készül, saját infrastruktúrán fut, és API-n keresztül kéri le a tartalmat. Ennek valódi előnyei vannak: a frontendcsapat a megszokott eszközeivel dolgozik, a felület olyan dinamikus lehet, mint bármelyik alkalmazás, és egyetlen forrásból kaphat tartalmat egy weboldal, egy mobilalkalmazás és egy kioszk is.
Az árát viszont szintén meg kell fizetni, és erre jellemzően későn derül fény. Innentől két alkalmazást kell megépíteni, üzemeltetni, védeni, felügyelni és frissíteni, két kiadási naptár szerint. A szerkesztők elveszítik az előnézetet, mert a tartalmat nem az a rendszer tárolja, amelyik megjeleníti, és az előnézetet újra megépíteni önmagában is külön projekt. Mindazt, amit a Drupal egy általa renderelt oldalon ingyen ad, például a gyorsítótárazást, a megjelenített tartalom hozzáférés-szabályozását, az űrlapkezelést, a fordításokat és a menüszerkezeteket, a frontenden újra meg kell építeni, vagy kerülőúton kell megoldani. A két rendszert ráadásul mindig összhangban kell tartani, és ez az összehangolás állandó költség marad.
Egyes szervezeteknek a headless a jó válasz: azoknak, amelyeknek több csatornán valóban ugyanarra a tartalomra van szükségük, vagy amelyeknek olyan frontendcsapatuk van, amelynek a fő feladata egy különálló alkalmazás fejlesztése és karbantartása lesz. Annak a cégnek viszont, amelynek a weboldala az elsődleges csatornája, ez többnyire azt jelenti, hogy két rendszer árát fizeti ki, hogy egyet kapjon érte.
Hibrid: modern komponensek a Drupalon belül
A harmadik lehetőségnél továbbra is a Drupal az egyetlen rendszer, amely az oldalakat előállítja, a hagyományos sablonréteg helyére azonban egy Reactben írt komponenskönyvtár kerül. A Drupal minden komponenst a szerveren renderel, így az oldal készen, gyorsan és a keresők számára indexelhetően érkezik meg. A böngésző ezután ott teszi interaktívvá ugyanezeket a komponenseket, ahol erre szükség van, így egy szűrhető katalógus, egy élő űrlap vagy egy irányítópult alkalmazásként viselkedik, második backend nélkül.
Mi így fejlesztünk, a komponensalapú frontendünkkel. A gyakorlatban azt kapod, amit az emberek a headlesstől várnak, a többletterhei nélkül. A szerkesztőknek megmarad az előnézet, mert az oldalt továbbra is a Drupal állítja elő. A jogosultságokat, a fordításokat, a gyorsítótárazást és az űrlapokat továbbra is a platform adja. Egyetlen élesítés és egyetlen frissítési naptár van. A felület pedig olyan gazdag lehet, amilyenre szükség van, mert minden darabja valódi komponens, saját állapottal, tesztekkel és rögzített akadálymentességi követelményekkel. Az így készült oldalak úgy működnek, mint egy szoftver, az üzemeltetésük mégis annyiba kerül, mint egy weboldalé.
Hogyan válassz
Néhány kérdés a legtöbb esetet eldönti.
- Hány csatornád van? Egy weboldal, esetleg ügyfélterülettel: hibrid. Weboldal, natív alkalmazás és bolti kijelzők, amelyek mind ugyanazt a tartalmat mutatják: a headlesst érdemes komolyan megfontolni, bár gyakran az is elég, ha a hibrid oldal mellett a Drupal API-rétege szolgálja ki a többi csatornát.
- Ki tartja karban a frontendet? Külön frontendcsapat, amely egy önálló alkalmazásért felel: a headless járható út. Ügynökség vagy kis csapat, amely az egész oldalt karbantartja: a hibrid mindent egy helyen tart.
- Mennyire interaktív a felület? Főleg tartalmi oldalak néhány űrlappal: a klasszikus is elég, a hibrid kényelmesebb. Mindenhol alkalmazásszerű képernyők: hibrid vagy headless, és a hibrid az olcsóbb.
- Mennyire fontos a szerkesztői előnézet? Ha a szerkesztőknek pontosan látniuk kell, mit tesznek közzé, a klasszikus és a hibrid megadja ezt, headless esetén viszont külön meg kell építeni.
- Mekkora a karbantartási keret? Két alkalmazást naprakészen tartani nagyjából kétszer annyiba kerül. Sok projektet ez az egy szám dönt el.
A középút nem kompromisszum
Csábító a hibridet félmegoldásnak látni a két „tiszta” lehetőség között. A gyakorlatban ez az a megoldás, amely mindkettőből a legjobbat veszi át: a klasszikustól az egyetlen rendszer egyszerűségét, a headlesstől a modern felületet, a klasszikus törékenysége és a headless kettős munkája nélkül. A későbbi bővítés útját sem zárja el. Egy hibrid oldalnak már van komponenskönyvtára és API-rétege, így ha később valóban megjelenik egy második csatorna, egy headless kliens hozzáadása ehhez a csatornához szerény lépés, nem újraépítés.
Ha egy új projekthez vagy egy újratervezéshez mérlegeled ezeket a lehetőségeket, szívesen átbeszéljük őket veled, kifejezetten a te oldaladra gondolva. A jó válasz a csatornáidtól, a csapatodtól és a költségkeretedtől függ, és egy egyórás beszélgetés után többnyire világosan látszik.
