Egy weboldal ritkán áll magában. A legtöbb céges oldal mögött ott van egy számlázóprogram, egy CRM, egy készletnyilvántartás, egy hírlevélküldő, egy foglalási naptár vagy egy könyvelőprogram, és az oldal sokszorosan többet ér, ha ezekkel kommunikálni is tud. Az űrlap ilyenkor nem e-mailt küld, hanem érdeklődőt rögzít a CRM-ben. A termékoldal a valós készletet mutatja. A rendelésből úgy lesz számla, hogy senkinek sem kell újra begépelnie. Romániában idén az e-Factura bevezetésével ez az utolsó példa több tízezer kisvállalkozásnál vált kötelező feladattá: július óta szinte minden számlának öt munkanapon belül strukturált adatként kell megérkeznie az országos rendszerbe. Az integráció így már nem kényelmi extra, hanem a vállalkozás mindennapi működésének része lett. Ebben a cikkben arról írunk, hogyan kötünk össze egy Drupal-oldalt azokkal a rendszerekkel, amelyeket már használsz, és mitől maradnak megbízhatók ezek a kapcsolatok.
Az integrációk négy alaptípusa
A legtöbb integráció négy típus valamelyikébe tartozik, és ha tudod, melyikre van szükséged, a tervezés felén már túl is vagy.
Az oldal küld. Egy beküldött űrlapból érdeklődő lesz a CRM-ben, jegy az ügyfélszolgálati rendszerben, feliratkozó a levelezőlistán vagy új sor egy táblázatban. Az adat az oldalról indul, a másik rendszer pedig fogadja.
Az oldal fogad. A termékek, az árak, a készlet, a nyitvatartás vagy az álláshirdetések egy másik rendszerben vannak, és onnan kerülnek ki az oldalra. Az oldal ilyenkor olyan adatokat jelenít meg, amelyeknek nem ő a gazdája, és ezeket ütemezetten vagy a forrás változásakor frissíti.
Az oldal összehangol. Az oldalon leadott rendelés az egyik rendszerben lefoglalja a készletet, egy másikon keresztül beszedi a fizetést, egy harmadikban kiállítja a számlát, beküldi az e-Factura rendszerbe, végül értesíti a vevőt. Az oldal ilyenkor több szereplő egymásra épülő lépéseit hangolja össze.
Az oldal adatot szolgáltat. Egy mobilalkalmazás, egy partner vagy egy riportkészítő eszköz API-n keresztül olvassa az oldal tartalmát. Ebben az esetben az oldal a forrás, és mások támaszkodnak rá.
Miért jó erre a Drupal
A Drupal legalább annyira keretrendszernek készült, mint tartalomkezelőnek, és ez az integrációknál mutatkozik meg igazán. A tartalma strukturált, ezért amikor egy külső rendszer termékrekordját az oldal egyik termékéhez kell rendelni, elég a mezőket egymásnak megfeleltetni, nem kell szövegből kihámozni az adatokat. A várakozási sorainak (queue) köszönhetően a más szolgáltatásokkal kommunikáló feladatok a háttérben futnak, hiba esetén újrapróbálkoznak, és soha nem lassítják a látogatót. Az API-rétege bármelyik tartalomtípust elérhetővé teszi más rendszerek számára úgy, hogy közben a jogosultságok is érvényesülnek. A modulrendszere miatt pedig minden integráció önálló egység, saját konfigurációval, tesztekkel és naplókkal, ezért úgy frissíthető vagy cserélhető, hogy az oldal többi részéhez nem kell hozzányúlni.
Évek távlatában ez az utolsó tulajdonság számít a legtöbbet. A külső rendszerek változnak: kivezetnek egy API-verziót, lecserélnek egy szolgáltatót, átneveznek egy mezőt. A modulként megírt integrációt ilyenkor kis munka frissíteni. Ha viszont az integráció a sablonokba és az egyedi kódba van beledolgozva, a frissítéséből külön projekt lesz.
Arra a napra tervezünk, amikor a másik rendszer nem elérhető
Minden integrációban szerepel egy rendszer, amelyet nem te irányítasz, és előbb-utóbb mindegyik elérhetetlen lesz egy időre. A jó integrációt már az elejétől erre a napra tervezik. Ha a CRM nem érhető el, az űrlapot akkor is be lehet küldeni, az érdeklődő várakozási sorba kerül, és akkor jut el a CRM-be, amikor az újra működik, a látogató pedig ebből semmit sem vesz észre. Ha a készletszolgáltatás nem válaszol időben, a termékoldal hibaüzenet helyett az utolsó ismert készletet mutatja, a frissítés időpontjával együtt. Ha a számlázórendszer elutasít egy beküldött számlát, egy munkatárs értesítést kap az elutasítás okával, a rendelés pedig nem vész el. A szabály egyszerű: a látogató élménye soha ne múljon azon, hogy egy harmadik fél időben válaszol-e.
Ugyanez az elv érvényes a biztonságra is. A külső rendszerek hozzáférési adatait bizalmas adatként, a kódon kívül és környezetenként külön tároljuk, így a staging környezet soha nem érhet el egy éles számlázási fiókot. Minden hívást naplózunk. Egy másik rendszernek csak annyi adatot küldünk, amennyire feltétlenül szüksége van. A kapcsolatot pedig ugyanúgy felügyeljük, mint az oldal bármely más részét, így a hibásan működő integrációt előbb vesszük észre, mint ahogy egy vevőnek feltűnne, hogy hiányzik a számlája.
Az e-Factura példája
A romániai e-számlázási kötelezettség azért jó példa, mert a minta minden elemét érinti. A számlát meghatározott formátumú, strukturált XML-ként kell előállítani, alá kell írni, be kell küldeni az országos rendszerbe, a választ pedig rögzíteni kell, és mindehhez határidő is tartozik. Ha egy vállalkozás rendelései a weboldalán keletkeznek, akkor az a legkézenfekvőbb, ha mindez a rendelés visszaigazolásakor, a háttérben történik, az eredményt pedig a pénzügyi csapat és a vevő is látja.
Akár maga az oldal állítja ki a számlát, akár egy könyvelőprogram, amelynek az oldal adja át az adatokat, az integráció felépítése ugyanaz: várakozási sor, adatmegfeleltetés, idempotens, vagyis kockázat nélkül megismételhető beküldés, a válasz rögzítése és riasztás, ha valamit elutasítanak. Úgy építjük meg, hogy a pénzügyi csapat egy helyen lássa minden számla állapotát, és hogy ha változik a formátum, ami már nem egyszer megtörtént, akkor csak egyetlen modulhoz kelljen hozzányúlni.
Integrációk egy portálon belül
Ahol a vállalkozásnak van ügyfélportálja, ott a portál fő tartalmát éppen az integrációk adják. A webáruház rendelései, a könyvelés számlái, a support jegyei és a fájlrendszer dokumentumai egymás mellett jelennek meg: mindegyik a saját forrásából érkezik, és ugyanazok a jogosultságok vonatkoznak rájuk. A saját portálunk is így működik, több belső rendszerből gyűjti össze az adatokat, és a minta kicsiben is megállja a helyét, például egy olyan ügyfélfióknál, amely mögött egyetlen összekötött rendszer áll.
Hogyan indul egy integrációs projekt
Az adatokkal kezdünk, nem a technológiával: milyen adatoknak kell átkerülniük, melyik irányba, milyen gyakran, és mi történjen, ha valami hibára fut. Utána megnézzük, mit kínál a másik rendszer, elolvassuk a dokumentációját, és készítünk egy kis próbamegoldást, amely egyetlen valódi rekordot visz végig az elejétől a végéig. A legtöbb integráció néhány hét alatt élesbe kerül, a fizetést vagy számlázást érintők viszont tovább tartanak, mert ezekhez tanúsítás és tesztkörnyezetben (sandbox) végzett tesztelés is kell. A munkát közben végig követheted a portálon, staging környezetben pedig ki is próbálhatod, anonimizált adatokkal, soha nem éles fiókokkal.
Ha a csapatod kézzel másolja át az adatokat a weboldalról egy másik rendszerbe, vagy egy másik rendszerből a weboldalra, akkor ott egy integrációnak volna a helye. Írd meg nekünk, mely rendszerekről van szó, és elmondjuk, mivel járna az összekötésük.
