Ugrás a tartalomra
IngyenesAudit a Drupal-oldaladrólÍrásos audit a Drupal-oldaladról, három munkanapon belül
Összes cikk

Frontend & SDX2026. ápr. 24.5 perc olvasás

Első a szerkesztő: így tervezzük meg a Drupal adminfelületét

Eric ZsigmondTársalapító és senior frontend fejlesztő

Amikor egy weboldal elindul, a fejlesztők távoznak, a szerkesztők pedig beköltöznek. Attól a naptól kezdve nem azok töltik a legtöbb időt az oldalon belül, akik megépítették, hanem a kommunikációs vezető, aki kedd délután frissíti a híreket, az irodavezető, aki feltesz egy álláshirdetést, és az a kolléga, aki megkapta a belépési adatokat egy negyedórás bemutatóval együtt. Az oldal nyilvános részét rendkívüli gonddal szokás megtervezni. Szerintünk az adminfelület ugyanennyit érdemel, mert a csapatod valójában ott tölti majd a napjait.

A Drupal ehhez szokatlanul erős alapot ad. A tartalommodellje annyira rugalmas, hogy a szerkesztés élménye szinte bármilyenre formálható, vagyis az, hogy milyen adminfelületet kap a csapatod, tervezési döntés, nem adottság. Egy általános telepítés mindenkinek minden lehetőséget megmutat. Egy átgondolt felület mindenkinek pontosan azt mutatja, amire a munkájához szüksége van. Mi az utóbbit építjük, és ez a cikk arról szól, hogyan.

A munkafolyamattal kezdjük, nem a tartalomtípusokkal

Mielőtt egyetlen adminképernyőt kialakítanánk, megkérjük azokat, akik használni fogják, hogy meséljék el egy hetüket. Nem a kívánságlistájukat, hanem a hetüket. Mit frissítesz a leggyakrabban? Mihez nyúlsz évente egyszer, és már előre tartasz tőle? Amikor kikerül egy hír, honnan származik a szöveg, és ki nézi át, mielőtt megjelenik?

A válaszok határozzák meg a felépítést. Ha a csapat háromféle dolgot tesz közzé, az adminfelület három világos utat kínáljon, a csapat saját szavaival elnevezve, ne a mieinkkel. Ha minden hír ugyanazt a formát követi, az űrlap is ezt tükrözze: cím, összefoglaló, egy kép, szöveg, kész. A mérce, amelyhez tartjuk magunkat, egyszerű. Ha egy szerkesztőnek kész szövege van, pusztán az űrlapból lássa, mi hová kerül, kézikönyv és találgatás nélkül.

Űrlapok, amelyek úgy épülnek fel, ahogy a szerkesztő gondolkodik

Egy tartaloműrlap beszélgetés az oldal és a kitöltője között, és az adminfelületen végzett munkánk nagy része arról szól, hogy ez a beszélgetés a szerkesztő sorrendjében haladjon, ne az adatbáziséban. A mezők abban a sorrendben jelennek meg, ahogyan egy szerkesztő magától nyúlna értük. Az összetartozó beállítások egymás mellett állnak, nem fülekre szétszórva. Minden mező mellett rövid, közérthető leírás mondja el, mire való, és ahol ez segít, azt is, milyen a jó megoldás: milyen hosszú legyen egy összefoglaló, milyen kép mutat jól az adott helyen.

Ugyanilyen fontos, hogy mit nem kérdez az űrlap. Minden mező, amelyet a szerkesztőnek át kell ugrania, apró teher, és ezt minden egyes szerkesztésnél újra viselnie kell. Ezért amit az oldal magától is el tud dönteni, azt döntse el. A képek automatikusan a megfelelő méretekre vágódnak. Az észszerű alapértékek előre ki vannak töltve és módosíthatók, nem pedig üresek és kötelezők. Ha egy érték százból kilencvenkilencszer ugyanaz, az űrlap ezt feltételezi, és a szerkesztőnek csak a kivételnél kell beavatkoznia, nem a szabályt kell minden alkalommal megerősítenie.

Ami nem kell nekik, az tűnjön el

Az adminfelületek leginkább alábecsült javítása az elhagyás. Egy alap Drupal-telepítés, kiegészítve azokkal a modulokkal, amelyeket egy valódi projekt összegyűjt, tele lesz olyan menüpontokkal, amelyeket egy tartalomszerkesztő soha nem nyit meg, és olyan beállításokkal, amelyek csak egy fejlesztőnek számítanak. Egyik sem hibás, de mind zaj, és a zajnak valódi ára van: az adminfelület pilótafülkének hat tőle, hosszabb lesz a betanítás, és az emberek elbizonytalanodnak, hiszen ki szeretne rossz helyre kattintani egy ismeretlen kapcsolókkal teli helyiségben?

Ezért ritkítunk. A szerkesztők az általuk kezelt tartalmat, a médiatárat és azt a néhány képernyőt látják, amelyre a szerepükhöz valóban szükség van. Az adminisztrációs eszközök elérhetők maradnak azoknak, akiknek ez a dolguk, mindenki más elől pedig eltűnnek. Ez egyúttal a biztonság szempontjából is jó gyakorlat: minden fiók pontosan annyi jogosultságot kap, amennyit a munkája megkíván, és nem többet. A mindennapi haszna viszont a nyugalom. Amelyik adminfelületen kevesebb dolog van, attól az emberek már nem tartanak.

Betanítás úgy, ahogy az emberek valóban tanulnak

Bármilyen letisztult is az adminfelület, az átadás számít. A tapasztalatunk szerint egyetlen hosszú betanítás nagy része két héten belül feledésbe merül, ezért nem erre építünk. A szerkesztők valódi környezetében tanítunk, a valódi tartalmukon, azokon a feladatokon, amelyeket később tényleg ismételni fognak, és utána két dolgot hagyunk ott nekik.

Az első egy sor rövid videó, amelyek egy-egy munkafolyamatot mutatnak be az elejétől a végéig: egy hír közzététele, egy dokumentum cseréje, a kezdőlap kiemelt tartalmának frissítése. A rövidség a lényeg. Ha valaki három héttel az indulás után elfelejt egy lépést, két percet néz újra, nem egy egyórás felvételben keresgél. A második egy egyoldalas emlékeztető, olyan, amelyet kinyomtatva a monitor mellé szokás tűzni: hol kell belépni, mi a három leggyakoribb feladat, és kihez lehet fordulni, ha valami furcsának tűnik. A videókkal és ezzel az egy oldallal egy új kolléga úgy tanítható be, hogy senkinek sem kell velünk megbeszélést egyeztetnie. Egy oldal átadása egy óra legyen, ne egy hét.

Amelyik oldalt szívesen frissíti a csapat, az friss is marad

Elmondjuk, miért üzleti kérdés mindez, és nem csak szakmai igényesség. A weboldalak nem azért avulnak el, mert az embereknek már nem fontosak. Azért avulnak el, mert kellemetlen frissíteni őket, és egy sűrű munkanapon a kellemetlen feladat mindig alulmarad a többi teendővel szemben. Ha egy hír feltöltése öt perc, és elsőre sikerül, még aznap megtörténik. Ha fél órán át kell küzdeni egy zavaros űrlappal, akkor vár a jövő hétig, a jövő hétnek pedig megvannak a maga teendői.

Egy elavult oldal csendben aláássa mindazt, amit a szervezet az interneten tesz. A látogatók észreveszik, ha a hírek között a legfrissebb bejegyzés tavalyi, és ebből következtetéseket vonnak le. A tartalom frissessége az egyik legvilágosabb jelzés, amelyet az oldalad kifelé küld, és teljes egészében az adminfelületen dől el, átlagos hétköznap délutánokon, azon, hogy az eszköz segíti-e a munkát. Ezért mondjuk, hogy az adminfelület élménye üzleti eredmény. Ezen múlik, hogy az oldal a szervezet mai állapotát tükrözi-e, vagy azt a pillanatot mutatja, amikor a szerkesztés már nem érte meg a fáradságot.

Érdemes megnézned a saját oldaladon is

Ha már van oldalad, gyorsan felmérheted, hol tartasz: nézd végig, ahogy egy kollégád közzétesz valamit, és számold meg, hányszor bizonytalanodik el. Minden megtorpanás, minden visszalépés, minden „ezek közül melyik mezőt hagyjam ki?” jellegű kérdés olyan súrlódás, amelyet egy jobban kialakított adminfelület megszüntetne. Ezen nagyon gyakran a meglévő oldalon is lehet javítani. Sokkal inkább gondos beállítás és őszinte ritkítás kérdése, mint újraépítésé.

Ha úgy érzed, erről érdemes volna beszélni, szívesen megnézzük, milyen nálatok a szerkesztés, és őszintén elmondjuk, hogyan nézhetne ki egy jobb hét azoknak, akik a frissítéseket végzik. Ők használják majd az eredményt minden nap, ezért a tapasztalatunk szerint velük érdemes kezdeni.

A szerző

Eric Zsigmond

Társalapító és senior frontend fejlesztő

Frontend fejlesztő, aki otthonosan mozog a Drupal-témák fejlesztésében, a komponensalapú felépítésben és a modern JavaScript-keretrendszerekben. React, SDX és Tailwind segítségével épít gyors, akadálymentes felületeket. Fontos számára a teljesítmény, a pixelpontos kivitelezés és a tiszta kód. Ezen az oldalon szinte minden pixel az ő keze munkája.

Tetszett a cikk?

Ha ez közel áll hozzád, képzeld el, mire jutnánk együtt a Drupal oldaladon.